történetek/stories

alkotás rendelésre

ugye tudjátok, hogy nem mindig csillámpónival körbeugrált tarka rét az alkotás folyamata sem? néha majd beavatlak benneteket ilyen kulisszatitkokba is, nehogy minden olyan rendezettnek tűnjön.

amikor először dolgoztam rendelésre, nagyon szokatlan volt nekem. eredetileg úgy képzeltem, hogy majd én alkotgatok olyan dolgokat, amik nekem tetszenek, amiket szívesen csinálok, amik beindították bennem a kreativitást, tudjátok, amikor valami nagyon izgat benneteket, és addig nem nyugszotok, amíg meg nem valósítjátok, és ezek a tárgyak majd megtetszenek másoknak is, mert hát miért ne tetszenének, hiszen én csináltam, addig gondolkodtam rajta, amíg tökéletes nem lett, és akkor majd tolonganak ezekért a dolgokért, és pikk-pakk gyorsan megveszik, és kész, ennyi lesz az egész. ehhez képest egyéni megkeresésekkel kezdődött a pályafutásom (örök hála juditnak), és sok mindent megtanultam ezekből a munkákból.

mostanra jutottam el oda, hogy megéreztem ennek a szépségét, és tiszta szívből örülök az egyéni elképzeléseknek, mert igazán izgalmas együtt ötletelni valakivel. a legnagyobb boldogság benne az, hogy valakinek olyat adhatok, ami csak neki szól, hogy nem kész dolgok közül kell beérnie valamivel, hanem megadatik a lehetőség, hogy olyan dolog készüljön el, amit ő képzelt el, ő alakította ki a végső formáját, neki tetszik, erre van szüksége, pont akkora, ami neki oda befér, ahová elképzelte, pont olyan színű, ami a kedvence vagy ami éppen passzol valahová vagy valamihez, vagyis segíthetek megvalósítani azt, ami egy kicsit ő maga. ettől kialakul egy bensőségesebb kapcsolat az alkotó és a megrendelő között, hiszen meg kell ismernem a vágyait, és egy olyan introvertált embernek, mint én vagyok (már már remete), ez egy izgalmas kihívás is.

lehet, hogy túl soknak tűnik, hogy minden részletre aprólékosan rákérdezek, de ez kell ahhoz, hogy a lehető legpontosabban eltaláljam, mit szeretnétek. ez valamennyire megnyugvás nekem, hogy ne teljes bizonytalanságban dolgozzam, vajon tetszik-e majd a végeredmény. ezt szolgálják a menet közbeni bejelentkezések is, az itt tartok, így néz ki, változtassak-e valamin fotókkal megspékelt állapotjelentések, és még így is marad drukk a végére, hogy mindennel meg vagytok-e elégedve.

sokat tanulok menet közben magamról, másokról, kommunikációról, kapcsolódásról, vágyakról, egyéni motivációkról, arról, hogy milyen színes is a világ, és mennyi minden megfér benne, és külön öröm, amikor a másik is olyan nyitott, mint én, ilyenkor igazán izgalmas dolgok születhetnek, teljesen mások, mint az eredeti elképzelés, mégis kapcsolódik a gyökerekhez, valódi alkotás. szóval ilyen ez….

(fotó illusztráció: eredetileg ilyennek képzeltük (munkafotó), a végére ez lett belőle… ilyen az, amikor a megrendelő is bátor…)

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.