a betty's tightrope születése/the birth of betty's tightrope

amikor a kötéltánc értelmet nyer…

kicsit több mint 1 évvel az első bejegyzés megírása után született meg a fejemben a gondolat, hogy leporolom a régi kézimunkatudásomat, és intenzíven belevetem magam a kreatív alkotás örömeibe. ezt a gondolatot egy 6 hónapja tartó gerincbetegségből következő kényszermozdulatlanság szülte, amikor már eljutottam odáig, hogy fittball labdán ülve tudjak maradni értékelhető ideig, és amikor kezdett eljutni a tudatomig, hogy talán nem fogok tudni a régi életemhez visszatérni már sohasem. és itt illeszkedtek össze a puzzle-darabkák egy kép első kivehető részletévé…

ez a kötéltánc nevű blog, amit eredetileg csak egy akció keretében vettem meg, és fogalmam sem volt róla, hogy mire fogom használni, hogy miért adom neki ezt a nevet, és nagyon sokáig csak az első és egyetlen írás szerepelt rajta, ez segített meglátni egy új élet körvonalait…

így született meg a betty’s tightrope, és így lesz most a kötéltáncból kreatív kézimunkablog, ahol az alkotásaimról írok. összegyűjtöm a mintákat, amiket használtam hozzájuk, hogy akiket érdekel, azok inspirálódhassanak, akik pedig nem érzik magukban a késztetést az alkotásra, de vágynak rá, hogy körülvegyék magukat ilyen tárgyakkal, azok bátran keressenek meg, mert

a kreativitás annak a módja, ahogyan megosztom a lelkem a világgal.”

(brene brown)

az élet játék, játszom hát!

makramé, kötés, horgolás … ezeket a technikákat fogom használni, ezeket művelem gyerekkorom óta. régebben rengeteget hímeztem is, főleg keresztszemeset, de ehhez ma már nem annyira jó a szemem, viszont vannak ötleteim a technikák ötvözésére, így még szerephez juthatnak az imádott minták.

prémium és luxus minőségű alapanyagokkal dolgozom, mert meggyőződésem, hogy jót csak jóból lehet csinálni.

jelen pillanatban úgy gondolom, hogy két teljesen egyforma darabot soha nem fogok készíteni, de azért vannak a szabályok, hogy megszegjük őket. 🙂 egyrészt fontos számomra, hogy egyedit alkossak, ami nem jön szembe az utcán, másrészt nagyon unalmas is lenne ugyanazt gyártani nap mint nap. alkotni szeretek, nem futószalagon működni, ezért valamiben minden darabom eltér egymástól, akár színben vagy alapanyagban, ha a minta azonos is, vagy akár csak egy csomóban. ugyanakkor el tudok képzelni olyan szituációt, amikor egyformaságra van szükség, ezt minden alkalommal egyedileg döntöm el, hogy bevállalom-e.

egyszeri, megismételhetetlen, különleges vagy, miért érnéd be tucatáruval?  engedd meg magadnak a minőséget és az egyediség luxusát!

p.s: nem szeretném, ha bárki megsértődne, de ezen a blogon mindent kisbetűvel írok (kivéve az angol én (I), és az, amit az istennek se tudtam megváltoztatni a beállításokban). nincsen rá racionális magyarázatom. amikor a legelső cikket megírtam, automatikusan így jött ki belőlem, bár soha életemben nem csináltam ilyet (aki ismer, az tudja, hogy nagyon háklis vagyok a helyesírásra). mivel ez teljesen ösztönös volt, úgy döntöttem, így is marad.

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.